Ritka nevek, érdekes kísérletek

Ábrahám Béláné, Ezeréves Magyarország emléke, Tüskéspúpú leányka. Nem őrültem meg teljesen, csak kiragadtam néhányat a Magyarország legnagyobb fajtagyűjteményében megtalálható szőlőfajták közül. Vannak egyértelműbb elnevezések is, ilyen például a Magnélküli nagybogyójú gömbölyű, ahol szerintem a szőlő összes jellemzőjét belesűrítették a nevébe. Amikor ezeket a sorokat írom, a fentieken kívül 1867 másikat is választhattam volna, persze ennél sokkal hétköznapibbakat, ismertebbeket is, hiszen furmintból 38 félét, kadarkából harmincat számoltam meg.

Nagyjából másfél éve kezdtem el tudatosan figyelni az elfeledett, vagy csak kis területen termelt szőlőfajtákból készült borokra, azóta több borkóstolót fűztem fel ritka fajtákra, és azt tapasztaltam, hogy egyre többen nyitottak a különleges ízekre, történetetkre. Azokat a fajtákat, amiket az egész országban összesen néhány, vagy néhány tíz hektáron termesztenek, sok esetben közvetlenül a borászoktól szoktam beszerezni. “A Pécsi Kutatóból hoztam az oltványokat” – hangzik el gyakran, de vajon mit érdemes tudni a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetéről, amit így emlegetnek? Erről mesélt Hevér László Borászati osztályvezető, borász mérnök és az intézet kommunikációjáért felelő Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője. Közben persze néhány kísérleti alanyt is megkóstoltunk…

1949-ben, több évszázados egyházi szőlőbirtokon hozták létre az intézetet, és azért esett a választás Pécsre, mert az éghajlat ott a legvédettebb, ott mindig beérik a szőlő. Az idén hetven éves, bő ezerhatszáz borszőlőt és kétszáz csemegeszőlőt magába foglaló szőlő génbank Európában a második, a világon pedig a hatodik legnagyobb fajtagyűjtemény. Egyszerre őrzik a hagyományokat és építik a jövőt – a régiek mellett a legújabb korszak innovatív fajtáival is foglalkoznak. Egyrészt itt találhatóak meg azok a többnyire elfeledett Kárpát-medencei szőlőfajták, melyek egy része talán nem véletlenül merült feledésbe, hiszen amit már eleink is hordókongatónak hívtak, abba nem érdemes sok energiát fektetni. Igaz, régen nem önálló szőlőfajtákban gondolkoztak, hanem borban. A cél az volt, hogy iható bort készítsenek, megfelelő alkoholtartalommal, ehhez egyben szüretelték a többféle szőlőt, és nem volt annyira szembetűnő, ha egyik-másik nem volt olyan jó minőségű. Van azonban nagyjából egy tucatnyi fajta, amivel szerintük is érdemes foglalkozni, ilyen például a bakator, a mézes fehér, a bánáti rizling, a csóka, a sárfehér, vagy a szerémi zöld. Ezek közül talán a csókaszőlő a legismertebb, ami régen elterjedt fajta volt a Kárpát-medencében, aztán kiveszett, de az elmúlt években néhányan próbálják feltámasztani. Villányban a Vylyan pincészetnél, Zalában a Bussay pincészetnél, vagy a Velencei tó környékén Szentesi József pincéjében kifejezetten jó borok készülnek belőle.

Az kutatóintézet azonban nem csak a régi értékeink megőrzésére szakosodott, hanem világszinten is kiemelkedő eredményeket érnek el rezisztencia kutatásban, így a génbank az ott folyó kísérleti munka miatt is fontos. A 30 hektáros ültetvényről a tavalyi szüretben 420 különböző bor készült, volt, amelyikből 5, másból 50 liter, de vannak olyan kísérletek is, amikor egyetlen fürtből összesen két deci bort készítenek, és ebből következtetnek valamire. Ahogy a főborász viccesen megjegyezte, ezt ha három kiváltságos kóstolhatja meg, és a másodiknak nagyobb a slukkja, akkor hamar véget ér a kísérlet. Viszont nagyon lényegesek ezek a kísérletek, hiszen ezek alapján kapnak válaszokat mindenféle szőlészeti-borászati kérdésre, és arra is, hogy van-e értelme egyáltalán folytatni az adott fajtával a munkát.

Az is kérdés, hogy hol lehetne elejét venni a termés érdekében kikerülhetetlen, mégis mértéktelen permetezésnek? Itt jön képbe a rezisztencia nemesítés, aminek az a lényege, hogy olyan szőlőfajtát hoznak létre, amit nem kell permetezni például olyan nagyon komoly szőlőbetegség, mint a peronoszpóra és a lisztharmat ellen. Ilyen új szőlőfajta a Sylver, ami egy ellenálló, korán érő, könnyed, gyümölcsös, illatos szőlő a Bianca és a Petra fajták keresztezéséből. Testvérfajtája a Jázmin, ami szintén a Bianca és a Petra keresztezéséből jött létre. Várjunk csak… akkor hogy lehet, hogy ez két különböző szőlő? Mint megtudtuk, olyan ez, mint az embereknél: ugyanattól az anyától és apától származó testvérek is sokszor nagyon különbözőek, még akkor is, ha sok tulajdonságukat a szüleiktől örökölték. A beporzásnál létrejövő szőlőfürt mindegyik szőlőszemében van néhány szőlőmag, így egy fürtben akár ezer mag is lehet, amiből végül 3-4 lesz életképes, amivel érdemes foglalkozni.

Az én személyes kedvenceim is ilyen szőlőtestvérek: a neves szőlőnemesítő, Király Ferenc az ötvenes években keresztezte azokat a korai érésű, magas cukortartalmú, jól iható fajtákat, amik aztán “Zés” fajták néven vonultak be a szőlőtörténelembe. Dallamos neveket kaptak: Zenit, Zengő, Zeus, Zéta, Zefír.