Borok, csak természetesen!
“Mit csinálsz ma hattól?”- jött a telefon fél 4-kor, és mivel egy lagymatag hétfőről volt szó, meg úgyis a környéken jártam, így igent mondtam egy natúr boros kóstolóra. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire végtelenül szerethető lesz ez az este, és mennyire bejönnek majd a borok.
A Dohány utcai Táblában Kékedi Zsófi, a “szofi by nature – natural wine store” kitalálója és tulajdonosa mutatta be egy maroknyi szakmai csapatnak a borait, és kíváncsian hallgatta a véleményünket. Mindannyiunkat érdekelnek a természetes borok, sokat kóstolunk, ezekről meg volt is mit beszélni, így cseppet sem esett nehezünkre, hogy megosszuk vele a tapasztalatainkat. Izgalmas ízek, szakmai hozzászólások és vicces beszólások – talán így tudnám röviden összefoglalni az estét, de kifejtem kicsit hosszabban is.
Az egész úgy kezdődött, hogy Zsófit külföldi kalandozásai során teljesen elvarázsolták a vegyszer- és adalékanyagoktól mentes borok, amik a lehető legkevesebb beavatkozással készülnek, legtöbbször spontán erjesztve, szűrés és derítés nélkül, minimális kén használata mellett – szóval természetesen… Sok kóstolóra járt, ahol ezeket a borokat jobban feltérképezte, bújta a szakirodalmat, és volt egy elképzelése, hogy mit szeretne a vendégeknek kínálni, de itthon nem találta meg azt a vonalat, amit igazán keresett. Bő fél évvel ezelőtt aztán belevágott a “szofi by nature” projektbe, és mostanra nagyjából 60 bort forgalmaz Ausztriából, Németországból, Olaszországból, Spanyolországból és Csehországból, de hamarosan görög és francia borok is lesznek a szortimentben, kizárólag olyanok, amik csak nála elérhetőek. A Táblában fizikai valójukban is megcsodálhatóak és megvásárolhatóak a borok (az Esca és a Tábla egyébként csak ezeket kínálja), de webshop is elérhető a szofiwines.hu-n.
Pét Natok, narancsborok, időnként meghökkentő, máskor azonnal szerethető természetes borok kerültek a poharainkba, hiszen ezeket szeretné minél jobban megismertetni és megszerettetni az emberekkel, és szerencsére egyre nyitottabb kapukat dönget. Kicsit talán trendi is erre nyitni – “20 és 25 között mindenki natúrboros”, hangzik el mellettem, mire megállapítom, hogy én akkor túlkoros natúrboros vagyok… Engem több dolog is megfogott ezekben a borokban. Egyrészt kifejezetten szeretem, amikor egy bort ennyire meg kell fejteni. Amikor elsőre teljesen más arcát mutatja, mint néhány perccel később, amikor első pillanatban tudni lehet, hogy egy nagyon megosztó, esetenként bizarrnak is nevezhető borral van dolgunk, de az is tudható, hogy érdemes rá időt szánni, és nagyon ritka élményben lesz részünk. És… ez mondjuk nem túl szakmai megközelítés, de teljesen lenyűgöz ezeknek a boroknak a külső megjelenése is. Az elnevezések, a címkék sok esetben nem szokványosak, erre meg én mindig felkapom a fejemet.
Egy Pét Nattal indítottuk a sort, ami egy észak-pugliai biodinamikus pincében készült degorzsálás nélkül, szűretlenül, derítetlenül, kén nélkül, ahogy gyakorlatilag az este összes bora. Mint Zsófi például a kóstolt borok közül a hozzá talán legközelebb állóról, a Laissez-Faire-ről elmondta, a borász hozzáállása, hogy “egy kézfogás erejével présel csak”, így a szőlőt nem nyúzza agyon, tényleg a természetes ízek érvényesülnek. Ez egyébként nagyon megosztó, de nagyon érdekes, mogyorós ízvilágú bor, ami ételek mellé párosítva muzsikál igazán jól.
Ezután a poharunkba egy sokkal közérthetőbb, populárisabb narancsbor került, amit egy rövidebb eszmefuttatás során “a narancsborok Lady Gagájának” nevezetünk el. Az osztrák Sepp Mustter pince Grafin bora volt ez, szóval ha valaki kacérkodik az ízvilággal, de még nem érzi magát elég nyitottnak a megfejtősebb kategóriához, akkor jegyezze fel jól, mert ezt például csak ajánlani tudom kezdésnek.
Megfejtősnek neveztem, de igazából nagyon élő, élettel telibb borokról beszélünk, csak épp a nyers, tiszta ízektől kicsit el vagyunk szokva. Az Esca és a Tábla vendégköre 80%-ban külföldiekből áll, ők jobban ismerik és keresik ezeket a borokat, de itthon is egyre érdeklődőbb a borfogyasztó közönség.
Elérkeztünk egy BRUTAL!!! borhoz, ami egy nagyon érdekes kezdeményezés szüleménye. A barcelonai Brutal nevű borbár tulajdonosai Franciaországban kóstolva brutálnak nevezték a borokat, és a helyi borászokkal még aznap kitalálták a 2010 óta működő koncepciót. Ebben bárki részt vehet, aki vállalja, hogy biodinamikus, kén nélküli, derítés nélküli bort készít, az adott fajtából legfeljebb 200 palacknyit. Jelenleg kb 20 pincészet használhatja a gondolat megfogalmazódásának estéjén hirtelen megtervezett fekete alapú, piros-sárga BRUTAL!!! feliratú címkét. A poharunkba elsőre szintén meghökkentő, tényleg brutál bor került. Folyamatosan változott, először nagyon nem tetszett az illata, az íze inkább, de a végére összeállt az egész, és kifejezetten bejött az izgalmas, kávés utóíz. Egyébként verdejoból készült, és fél évet amforában is töltött.
A Wild Pony egy magyar lány és egy német fiú, Bianka és Daniel szerelmének és közös borászatának köszönhető, és amiben egy emberként értettünk egyet: jól áll neki az a 10% muskotály, amit a rajnai rizling és a silvaner mellé házasítottak be. A címkéjén meg egyszerűen szuperjó a rajzolt ló, ez van.
És ekkor becsapott a Troiabomb, és nem csak nekem lett ez az est kedvenc bora. Bombino Bianco és Nero di Troia, egy fehér és egy kékszőlő lett együtt erjesztve, és egy friss, vékonyka kadarkára emlékeztető színű, nagyon gyümölcsös bor lett az eredmény, ami hát – valljuk be – végülis egy rozé, de közben meg nem tudnám beskatulyázni. Mindenesetre nagyon jó.
A cseh, pinot gris narancsbornál állapítottuk meg testületileg, hogy hiába vagyunk gyakorlott kóstolók, most bizony alig köpte ki valaki a borokat. “A spicliket soha nem szerették, semmilyen korban, úgyhogy én nem köpök!” – hangzott az egyik sarokból, aztán közösen arra jutottunk, hogy ezek után nincs másnaposság, és ez most egy ilyen kóstoló. Ja, és hogy milyen volt a bor? Vad színével ellentétben sokkal befogadhatóbb, kellemes élményt adott.
A szofi by nature kóstoló végére maradt a mai egyetlen vörösbor, egy cabernet sauvignon-zweigelt házasítás – ami már azzal meglepetést okozott, hogy a számunkra megszokottól eltérően rajnais palackba zárták. Ez viszont tényleg az, amit laikus borfogyasztóknak nem ajánlanék, mert biztosan megriadna, ez ugyanis hosszabb szellőztetést igényel, hogy az égett gumis illat eltűnjön, igaz, cserébe utána jó lesz.
Konklúzió? Merjünk kilépni a komfortzónánkból, mert ha elég nyitottak vagyunk, nagy élmények várnak ránk – a natúr borok világában is. Engem mindenesetre teljesen elvarázsoltak. Természetesen.
Köszönöm az élményt Kékedi Zsófinak, a közbenjárást Németh Ricsinek, a kóstolón készült fotókat pedig Kató Boglárkának!
