Ha pontos akarok lenni, ez az egész 2012. szeptember 17-én kezdődött , bár akkor még nem tudtam, hogy ez valaminek a kezdete (és a dátumra is csak azért emlékszem, mert a fejemben gyárilag van egy naptár). Persze mindenhol ott voltam, aminek a nevébe beleírták, hogy fesztivál, így a Budavári borfesztiválokon is, de alapvetően nem érdekeltek a borok. Nem is értettem, hogy miért sorolják, hogy a bor milyen hordóban volt, meg mennyi benne a maradékcukor, és nem gondoltam, hogy létezik olyan, akit ez érdekel. Régi médiás ismerősök, akik időközben átnyergeltek a boros szakmába, néha mondogatták, hogy el kellene végeznem az alapfokot, mert már annyit hallottam a borokról (hiába mondtam nekik, hogy csak azért, mert pont ott voltam….)
Végül 2012 szeptemberében volt néhány szabadnapom, és beíratkoztam a CEWI nevű borsuliba. Na, ott aztán végképp csak pislogtam, hogy miről beszélnek, nagyon misztikusnak tűnt, hogy egy borban petrolt meg borsot meg étcsokoládét éreznek, komolyan azt gondoltam, hogy van valahol egy kandikamera. Ráadásul a mögöttem ülő srác folyamatosan plusz infókat morgott az orra alatt minden borról, én meg egyre hülyébbnek éreztem magam. (Vele egyébként máig jóban vagyunk.) Aztán a harmadik bor körül kezdtem érezni valamit abból, amiről beszéltek.. és a harmadik napon felismertem a vakteszten a fajtát. Nagyon érdekes volt, sok újdonságot tanultam, jól éreztem magam, de nem gondoltam, hogy valaha ennél többet fogok foglalkozni a borral, mint abban a három napban. Egészen a következő januárig… akkor volt egy mélypont az életemben, és hogy kicsit kikapcsoljam az agyamat, elvégeztem a borsulinak a középfokú tanfolyamát is, bár úgy indultam neki, hogy nem vizsgázok le, mert minek, úgysincs erre szükségem, csak legalább amíg erre figyelek, addig se kínlódok. Aztán az a foglalkozás elérte célját… Természetesen levizsgáztam, és akkor kezdtem el borkóstolókra meg borbárokba járni, szakirodalmat olvasgatni, majd hamarosan elvégeztem a felsőfokot is.
Teljesen beszippantott a boros világ. Egyre több boros helyre jártam, egyre több boros arcot ismertem meg, egyre több boros élményem lett. Aztán 2016 tavaszán egyre többször merült fel bennem a kérdés, hogy mit keresek én a médiában, amikor van valami, ami sokkal jobban érdekel. Azon a nyáron felmondtam, és végre megtaláltam a saját utamat – azokhoz szólni, akik nyitottak a borokra, de nem feltétlenül borértők. Mára, a sokadik után kifejezetten élvezem a borkóstolókat, újabb és újabb tematikákat találok ki, és alig várom a következőt. Meg írok a borokról, olyanokat, amiket régen én olvastam. Meg állandóan kóstolókra járok, hogy minél több bort meg borászt ismerjek, és minél többet tudjak sztorizni – hiszem, hogy a bor mögött lévő ember és történet is nagyon fontos. Szerintem soha ilyen nyitott nem voltam új dolgokra. Rengeteget tanulok, és folyamatos közléskényszerben szenvedek, mindent lefotózok, meg leírok, hogy másnak is megmutathassam. Borzasztóan élvezem!:)
