Startupok és borok
Szeretem, amikor egy rendezvény mer egyedi lenni, és még jó borok is vannak. A White Summers – European Office másodszor rendezett olyan előadást, ahol az iroda vezetője, Dr Weiszbart Tamás egy menő startupossal beszélgetett, én meg a vendég kedvenc borvidékéről állítottam össze egy borsort, amiből a beszélgetés előtt-után kóstolhattak a résztvevők. Úgy alakult, hogy eddig mindkét alkalommal Dávidnak hívták a vendéget, a kedvenc borvidék pedig Villány volt, de nem vonok le messzemenő következtetéseket ebből a startupos srácokra vonatkozóan. Ami viszont biztos, hogy rájuk és a közönség soraiban ülőkre is igaz, hogy fiatalok, vagányak, nyitottak, és ez a nyitottságuk a borkóstolásnál is megmutatkozik.
A borok előtt muszáj elmesélnem, hogy mi volt a téma! A startup most a Synetiq, a vendég pedig Ottlik Dávid volt, aki a párizsi egyetemen folytatott építész tanulmányait szakította meg egy neuromarketinges startup kedvéért. Azt hiszem, most hallottam először ezt a kifejezést, tudatosan legalábbis biztosan, de a beszélgetés nagyon megfogott. Tizenvalahány évig tévéreklámokkal foglalkoztam, így persze felkaptam a fejem egy olyan témára, ahol a hirdetések hatékonyságát, a reklámok által kiváltott reakciókat a testi változások mérésén keresztül vizsgálják. Egyszerre félelmetes és nagyon érdekes. Mindehhez adva volt egy végtelenül laza, közvetlen srác, akivel a végén még a borokról is jót beszélgettünk.
Én persze a közönség borokhoz fűződő viszonyát is figyeltem. Akik egy ilyen előadásra eljönnek, azokban nyilvánvalóan van egy nagy adag nyitottság, kíváncsiság, és ahogy már említettem, ez szerencsére a borokra is vonatkozik. Persze ők még teljesen másként kóstolnak, mint az idősebb korosztály, de olyan is volt, aki megjegyezte az egyik borra, hogy ő ezt kb öt év múlva fogja értékelni. És bár először azt hittem, hogy a fiatal korosztály főleg a fehérekre és rozékra lesz nyitott, kiderült, hogy a vöröseket is szeretik. A borsor összeállításánál persze egy kicsit Borkallerkedtem is, szóval néhány fantázianeves bort is mutattam az est során.
Említettem már a lazaságot, amit előre ugyan nem tudtam, de a Günzer “Lezser” már elnevezését tekintve is telitalálat volt. 2018-as chardonnay-sauvignon blanc házasítás friss és fiatalos, jó választásnak bizonyult. Rozénak a Vylyan pincészet Kakas rozéját hoztam, szintén friss, gyümölcsös, a neve meg Borkalleres. Szerették, akárcsak azt a sillert, amit a rozé és vörös közötti átmenetnek hoztam. A Ruppert pince “A Beszélő Virágok Kertje” nevű borának már a színétől teljesen oda voltak a vendégek, az ízére pedig azt mondták, hogy jó a párhuzam a nevével, virágokra és könnyedségre gondoltak, amikor belekortyoltak.
A vörös szekciónak is voltak rajongói. Az első ilyen kóstolón egy RedY fogyott el először, így ezt most sem hagyhattam ki, de most másik pincétől teszteltünk. Gere Zsolt gyümölcsös portugieser-kékfrankos-
Ha már egyszer van “Vízió” fantázianevű bor, azt semmiképpen nem hagyhatom ki egy startupos rendezvényen. Maul Zsolt izgalmas, fűszeres vöröse elég megosztó volt, néhányan nagyon nem tudtak vele mit kezdeni, mások többször visszakóstolták. A nevét mindenesetre mindenki szerette és a rendezvényhez méltónak találta.
A sor végére Bodor Bence Kékfrankosát választottam, és meséltem kicsit arról, hogy 2018 a méltán népszerű Kékfrankos éve volt a magyar borvilágban. A kicsit magasabb alkoholtartalmú bor több rajongót is szerzett a fiatal kóstolók között.
Hazafelé tartva azon gondolkoztam, hogy végtelenül érdekes volt ez az este, de remélem, hogy a borkóstolásnál még jóideig szavakkal írhatjuk le a személyes ízélményeinket, és nem mérőműszerekkel vizsgálják az agyi tevékenységeinket, meg nem az érzelmi és testi reakcióink változásaiból áll össze, hogy milyennek találjuk a poharunkban lévő borokat.
