Határtalan borélmények – BORmedence a Kárpát-medence boraival
Impozáns környezetben, a Magyar Nemzeti Múzeumban került megrendezésre a második BORmedence, így a látogatók akár a Seuso kincsek megtekintését is megejthették a borkóstolás előtt. Az elején végülis majdnem velem is ez történt, nem igazán volt kitáblázva az esemény, így mindenki kicsit tétován téblábolt az előtérben, egymást kérdezgettük, hogy hol is lesz a kóstolás. De miután feljutottunk az első emeletre, több bosszúság nemigen ért bennünket, jó kis kóstoló volt ez.
A Kárpát-medence 14 történelmi borrégiójából hívtak borászokat a szervezők, és a helyszínen tudatosult bennem, hogy ez mennyire az én rendezvényem, hiszen ritka fajtákban és eddig nem ismert házasításokban nem volt hiány. Kezeket fel, ki kóstolt már ezelőtt Tüdőszínű Bakatort? Vagy egyáltalán ki hallott róla? Én például most, az Érmellékről érkezett Hegedűs Attilánál szembesültem vele, hogy ilyen is van – na azt nem mondom, hogy ez lesz a kedvencem, de örülök, hogy ilyennel is találkoztam. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy a Móka dűlőből származik – persze, hogy ezeket megjegyzem…
De nagy rácsodálkozásaim voltak a rendezvény egyik díszvendégénél, a kárpátaljai Bereg-vidék borászainál is. A Beregszász környékéről érkezett Sass Krisztián furmint-bakator házasítást mutatott, míg a Varga pince egy olyan száraz furmintot, ami 15%-ban aszúszemekből készült. De náluk kóstoltam azt az Odeszkij csornyijt is, aminél sötétebb borral eddig ritkán találkoztam.
A benei Parászka pincészet Szaperávija illatában a kadarkára emlékeztetett, de ízben teljesen mást kaptam, kérdezősködtem is a fajtáról, és megtudtam, hogy egy régi grúz szőlőről beszélünk, ami Sztálin idejében terjedt el, és jutott el hozzájuk is.
Sokkal populárisabbak voltak a délvidéki Szabó pincészet borai, a Gresavinájukról például a nyaralásra asszociáltam.
Mielőtt a magyar kínálatot is felfedeztem volna, sikerült belekóstolni a délutáni mesterkurzusokon kóstoltatott borok némelyikébe is. Az egyiket John Szabó kanadai Master Sommelier tartotta, aki a vulkanikus Badacsonyt mutatta be, és hozott páldául egy 1996-os kéknyelűt. A huszonéves bor érett jegyeivel még mindig izgalmas, bár nem az én világom.
Sokkal inkább tudtam azonosulni Szakács-Orha Imre erdélyi Master of Wine jelölt témájával, aki “Mátyás király bora, a fekete leányka” címmel tartott kurzust, és nagyon sajnálom, hogy nem kapcsoltam időben, és erre nem jutottam be. Ahogy mesélt róla előzetesen néhány mondatot, hozott kóstolóba a Szatmár-hegyaljai Nachbil pincétől egy kicsit naturális, szűretlen, de nekem nagyon tetsző bort, és megerősített abban, hogy minél többet kóstoljak ebből a fajtából. Az est végén egyébként a kurzus egyetlen magyar borából, a mátrai Páger Mátyás feketeleánykájából is sikerült kóstolnom, és szerintem nagyon ígéretes!
Eddig inkább a határon túli borászatokat emlegettem, de nagyon jó felhozatal volt a határainkon innen található borokból is. Az itthoni díszvendég a Balaton-felvidéki Badacsony és Szent György-hegy volt, és szerintem fantasztikus borokat hoztak! A Pláne Borterasz nagyon szép badacsonyi szortimentet hozott, ott nekem a favorit a Bencze Pince Rieslingje volt.
A többi környékbeli pincénél is voltak kedvenceim, például a 2HA-nál a világ egyik legrégebbi szőlőfajtájából, a sangioveseből készült Tabunello, vagy a Gilvesy furmintok, de akár Málik Zoltán Piros Kéknyelűjét is említhetném, amivel szintén nem hiszem, hogy túl gyakran találkozhatunk.
Persze nem sikerült az összes kiállítót végig látogatnom, de akiket igen, azoknál többnyire találtam említésre méltó borokat. Összességében nekem egy ilyen rendezvény maga a kánaán, hiszen nagyon szélesíti a boros látókört, sok olyan fajtát kóstolhattam, amit máshol nem, vagy csak ritkán. Én már várom a folytatást!
Köszönöm a szervezőknek a meghívást.
Fotók: Borkaller
