Kékfrankos, a sokszínű
A Borsmenta főszerkesztője, Szabó Edit kéthetente borkóstolót szervez újságíróknak és boros bloggereknek, ahol mindig egy-egy fajta vagy téma van középpontban. A legutóbbin kékfrankosokat kóstoltunk a Sajtóklub állandó helyszínén, a Kóstolom borbárban. Szeretem a kékfrankost, s bár tizennégy különbözőt lekóstolni ugyanabból a fajtából akár unalmas is lehetne, most erről szó sem volt.
A kékfrankos, ami hol játékos, hol elegáns, most is sokféle arcát mutatta. Magyarország legelterjedtebb kékszőlőjéből készítenek friss, ropogós rozét, sillert, és mindennapi fogyasztásra szánt, gyümölcsös borokat ugyanúgy, mint tartalmasabbakat, testesebbeket. Kiváló gasztrobor, de önállóan fogyasztva is emlékezetes tud lenni. Fajtaborként és házasítások alapjaként egyaránt sokszor találkozhatunk vele, az Egri és Szekszárdi Bikavérnek is alapja. Kárpát-medencei fajta, amit hazánkon kívül a környező országokban is termesztenek különböző név alatt, de itthon annyira fontos, hogy az Agrárminisztérium döntése alapján 2018 a Kékfrankos Éve Magyarországon.
Vakkóstolót tartottunk, azaz nem tudtuk, hogy mi kerül a poharakba, így a pincészet, a bor meg az évjárat is csak a kóstolás és pontozás után derült ki. Erős mezőny volt sok meglepetéssel, és azok a borok, amik itt nem kiugróan teljesítettek, sok borsorban kifejezetten jónak számítanának. Mindegyik bort jó szívvel ajánlom, így most azt mesélem el, hogy nekem melyik borban mi tetszett, a végén pedig felfedem a szavazataink alapján kialakult sorrendet.
Chateau Teleki: Villányi Kékfrankos 2015 (Villány)
Nem tolakodó, de nem is zárkózott illat, meggybefőttes, meggyes, szilvás, szegfűszeges jegyek, egy abszolút fajtajelleges kékfrankos van a poharunkban. Az alkohol kellemesen melegít, és pont olyan hosszú az utóíz, ami jól esik. Alapvetően ez egy remek kezdő bora volt az estének.
Vylyan: Villányi Kékfrankos 2015 (Villány)
Gyümölcsös fajtajegyek, kellemes utóíz. A bor kóstolása közben a háttérben a UB40 Red Red Wine című száma szól, abszolút stílusos.
Teleki: Teleki Selection Kékfrankos 2015 (Villány)
Az elsőre gyümölcsös illat később kicsit kiüresedik, de az ízében is tetszik a gyümölcsösség. Az alkoholt kicsit erősnek éreztem, de összességében nem rossz bor, bár a társaságot kicsit megosztotta.
Sebestyén: Nánai Kékfrankos 2016 (Szekszárd)
Kicsit zárkózött illattal indított, később megmutatta a meggyes-málnás, kicsit földes jegyeket. Inkább hétköznapi kategória, de annak teljesen rendben van.
Sauska: Kékfrankos 2015 (Villány)
Ez a bor bizony meghálálja a szellőztetést, a levegőztetés során egyre jobb az illata és az íze is, a hordó édes fűszeressége mellett a gyümölcsösség is érvényesül. Utóízben is hozta azt a meggyes vonalat, ami kifejezetten jó a kékfrankosokban.
Losonci: Nyitnikék 2017 (Mátra)
Kellemes meggyszörpös bor, az előzőeknél világosabb, az illata is teljesen más, mint a megszokott. Friss, fiatalos, vagány bor, és amikor megtudtuk a végén, hogy a Nyitnikéket kóstoltuk, az jutott eszembe, hogy akár át is lehetne nevezni Innikékre. A sorban ennek a bornak volt a legalacsonyabb az alkoholtartalma, 11,5 %-os, és a végén visszakóstolva megállapítottuk, hogy ezt bizony azonnal meg kell inni felbontás után, nem tesz jót neki a szellőztetés.
Gellavilla: Kékfrankos 2015 (Balatonfüred-Csopak)
A meggyes-málnás vonal illatban és ízben egyaránt tetszett, a tannin, a savak, minden a helyén volt, jóivású bor, de inkább a mindennapok borának mondanám.
Heimann: Alte Reben 2016 (Szekszárd)
Gyönyörűen tapad a pohárra, az illatban szépen megmutatkoznak a fajtára jellemző meggyes-céklás-fűszeres jegyek, jól melegít az alkohol, elegáns, nagyon tetszik ez a bor. Bár nem találtam ki, de nem lepődtem meg, hogy egy Heimann bor volt a poharunkban – általában nem szoktak hibázni.
Etyeki Kúria: Kékfrankos 2015 (Esterházy – Sopron)
Tetszett a meggyes, céklás, picit gyógynövényes illata, de az ízzel csak a második kortynál barátkoztam meg. Jó a tannin, jó a hordóhasználat, jó hosszúságú az alkohol, és visszakóstolva is tetszett, bármikor jó választás. Az alapanyag a pincészet soproni területeiről származik.
Günzer: Kékfrankos 2015 (Villány)
Brutálisan meggyes, piros bogyósgyümölcsös, édes hordófűszeres illat és íz, nagyon egyensúlyos, elegáns bor. Akár ételekhez is el tudnám képzelni, de önmagában is nagyon jó bor. Végül erre adtam a legmagasabb pontszámot.
Luka Enikő: Kékfrankos 2016 (Sopron)
Ennek a bornak is jót tett a szellőztetés, kis idő után kellemes meggyes, feketeribizlis, fűszeres bort kóstolhattunk.
Márkvárt: Kékfrankos 2015 (Szekszárd)
A hűvös illatba földesség, gombásság keveredett, és ízre is ugyanazt kaptam, amit az illatban, meggy, feketeribizli, jó fűszerek, egyensúlyos bor. Nekem abszolút bejött, de erre a borra ezen az estén én adtam a legmagasabb pontszámot. Amikor kiderült, hogy Márkvárt Janitól kóstoltunk, azért nem lepődtem meg, mert az ő stílusát szeretni szoktam.
Szent Donát: Magma 2017 (Balatonfüred-Csopak)
Erős kezdés, nagyon kellemes, fajtajelleges illatú-ízű bort kortyolgattunk, én az alkohollal nem voltam annyira kibékülve, de összességében tetszett ez a szűretlen kékfrankos.
Homola: Kékfrankos 2016 (Balatonfüred-Csopak)
Kékfrankostól nem annyira megszokott citrosos, éretlen meggymagos nyitás után a meggyszörp jutott eszembe a poharamban lévő borról. Teljesen rendben volt, egyben volt.
Az összesített pontszámok alapján az alábbi sorrend alakult ki:
1. Etyeki Kúria: Kékfrankos 2015 (Etyek)
2. Sauska: Kékfrankos 2015 (Villány)
2. Heimann: Alte Reben 2016 (Szekszárd)
3. Homola: Kékfrankos 2016 (Balatonfüred-Csopak)
4. Szent Donát: Magma 2017 (Balatonfüred-Csopak)
5. Günzer: Kékfrankos 2015 (Villány)
5. Losonci: Nyitnikék 2017 (Mátra)
6. Teleki: Chateau Teleki Kékfrankos 2015 (Villány)
7. Gellavilla: Kékfrankos 2015 (Balatonfüred-Csopak)
8. Sebestyén: Nánai Kékfrankos 2016 (Szekszárd)
9. Vylyan: Villányi Kékfrankos 2015 (Villány)
9. Teleki: Teleki Selection 2015 (Villány)
10. Luka Enikő: Kékfrankos 2016 (Sopron)
11. Márkvárt: Kékfrankos 2015 (Szekszárd)
A borokat a kóstolóhoz a Bortársaság és a pincészetek biztosították.
Fotók: Vető Gábor
