A Holló és Róka szerdai Borgalériáján elindult “A hónap borÁsza” sorozat, melynek első vendég borásza Havas Balázs volt. A fiatal egri borász remek borokat hozott és nagyon sokat mesélt, igaz, kérdeztünk is sokat. Elmesélte, hogy gyerekkorától érdekelte a vendéglátás és a természet, és a vendéglátóipari szakközépiskola elvégzése után figyelme egyre inkább a borok irányába terelődött. A Soós István Borászati technikum ballagásán gyerekkori barátjával, Timár Lacival eldöntötték, hogy lesz egy borospincéjük – amit aztán a két budapesti srác az egri borvidéken meg is valósított. Időközben Balázs a Kertészeti Egyetemen a szőlész-borász diplomát is megszerezte, így elméletben is mindent tud arról, amit gyakorlatban végez – mi meg jól ki is faggattuk mindenről, ami csak eszünkbe jutott.
Chardonnay-val kezdtük az kóstolást – közepesen testes fehérbor, kellemes, de nem ez nyújtotta a legnagyobb élményt az est során. Ezután egy málnás ízvilágú, pici maradékcukros kékfrankos-cabernet sauvignon rozét kóstoltunk, ami kicsit testesebb a “fröccsnek jó” rozéknál, és kiderült, hogy a sonkás raclette szendviccsel igazán jó párost alkotnak.
Azt azért elárulom, hogy én a vörösborokat vártam jobban, szerintem a borvidék ebben igazán erős. A Burger fantázianevű, 100% blauburgerből készült, gyümölcsös bisztróborral indult a vörös sor – egyik kóstolótársunk nagy örömére, akinek ez lett a kedvence.
Alapvetően szeretem a pinot noirt, mint fajtát, de nekem az előző évjáratban, amikor először készítették, nem igazán tetszett tőlük ez a bor, picit tartottam is tőle, hogy most mit várhatok. Viszont a 2016-os Havas és Timár Pinot Noir szerintem most az országban az egyik legjobb. Egy évet töltött hordóban, majd szűretlenül palackozták, az eredmény pedig egy nagyon ízgazdag bor lett, szerettük!
Egy egri borsor nem lenne teljes kékfrankos nélkül, ami például az egri bikavérnek is fontos alkotórésze. Balázs most a 2012-es Kékfrankosukat töltötte a poharunkba, ami annak ellenére, hogy egy hat éves bor, még egyáltalán nincs túl a csúcson, sőt, ez még évekig tartani fogja magát.
A sor végére maradt az a cabernet franc, ami a Franom fantázianévre hallgat, és szinte minden évjáratban mindenféle díjat nyer vele a pince. Most sem csalódtunk benne, tökéletes lezárása volt a kóstolónak.
A borkóstoló közben belefutottunk egy dugós borba (bár megjegyzem, nem volt határozottan hibás a bor, szerintem sok helyen ezt még simán felszolgálták volna…), és mivel többen most találkoztak először ilyennel, így Balázs a borhibákról is mesélt. Nagyon izgalmas beszélgetés volt.
Végül megszavaztuk az est borát, ami most egy hónapig lesz a Holló és Róka havi ajánlata. Ezen az estén nem tudtunk választani, a Pinot Noir és a Franom azonos pontszámot kapott, így mindkettőt megkóstolhatjátok a következő hónapban a Ráday utcában. Szerintem kihagyhatatlanok!
