Ritka fajták kóstolója
Bár az élet néhány területén makacsul ragaszkodom a megszokásaimhoz, van, amikre végtelenül nyitott vagyok – ezek egyike például a bor. Igyekszem minél többfélét kóstolni különböző fajtákból, évjáratokból, borvidékekről, borászoktól… ami tetszik, azt pedig szeretném megismertetni minél több emberrel. Ezért is az egyik kedvencem a Ritka fajták kóstolója, tartottam ilyet már néhányszor, legutóbb néhány napja.
A móri Csetvei Pincészet ezerjóból készült gyöngyözőborával, a Csillagszemmel indítottunk. Imádtam már a nevét is, meg a könnyedségét és a kedves buborékokat. Csajos vonalon volt népszerűbb.
Ezt a Somló Kincse Sárfehére követte, ami az est végén tartott szavazaton a teljes borsor előkelő második helyét szerezte meg. A somlói kispince borait nemrég ismertem meg, ők egyébként ezen kívül is több ritka fajtával dolgoznak a gohértól a bakatorig. A visszajelzések alapján abszolút somlói, mégis a megszokottnál lágyabb bor került a poharakba, ettől lett nagy közönségkedvenc.
Sándor Zsolt Ezerfürtűjéből mindössze 455 palack készült, és én másnál nem is találkoztam ezzel a fajtával – a ritkaság definícióját így bőven kimerítette. Nem túl jellegzetes, de kellemes kis bor volt.
Váli Kéknyelűvel folytattuk a kóstolást. Az ősi magyar szőlőfajtából kevesebb, mint 50 hektár van Badacsonyban – és a világon, mert máshol nem is ismerik. Szerettük, szerintem az egyik legjobb kéknyelű, és többen egyetértettek ebben velem.
Egy egri Zengő-Zenit házasítás következett a Divinus pincészettől. Az ötvenes évek elején nemesített “zé betűs fajtákból” (zenit, zefír, zengő, zéta, zeusz) kettő is volt ebben a borban, ami nem a mai trendek szerinti gyümölcsösebb vonalat követi, és meghálált egy kis szellőztetést.
Maradtunk Egernél, de áttértünk a vörösekre: a Havas és Tímár pincészet blauburgerét, a Burgert kóstoltuk meg. A mindennapok borának szánt közepesen testes, bogyós gyümölcsös bisztróbor kicsit megosztó volt, de volt, aki az est kedvencének választotta.
A Gere Fekete Járdovánnyal megkoronáztuk a kóstolót: a fűszeres, gyümölcsös, átláthatatlanul sötét bort a társaság fele egyenesen a borsor legjobbjának választotta. Örülök, hogy nem merült feledésbe ez az ősi szőlőfajta, ha alkalmatok lesz rá, feltétlenül kóstoljátok meg!
Jó, ha vannak kedvenc boraink, de érdemes néha szélesíteni a látókörünket, mert nagy meglepetéseket tartogatnak azok a fajták is, amikről esetleg korábban nem is hallottunk!
