Kamocsay Ákos Prémium kóstoló

Mióta komolyabban érdekel a borok világa, igyekszem a kuriózumokat keresni – ez sok esetben azzal jár, hogy a nagyobb, populárisabb borászatokat inkább kerülöm. Néha mégis nyitok feléjük, és akkor jönnek a meglepetések. Így történt most is.

A Hilltop Neszmély az ország egyik legnagyobb borászata, a Neszmélyi borvidék 1400 hektárjának nagyjából a harmadán gazdálkodnak, és évi 5-6 millió palack bor kerül ki a pincéből, aminek felét itthon, a másik felét külföldön, nagyobb részt Nagy-Britanniában értékesítik. Az elképesztő számokat már egy negyed évszázada Kamocsay Ákos főborász irányítása alatt produkálják, akit 1999-ben az év borászának választottak. Most mellette ültem egy kóstolón, és szájtátva hallgattam, ahogy mesélt a rendszerváltás környéki borász világról, az azóta elért sikerekről és nehézségekről, meg a kóstolt borokról.

Na jó, az elsőként kóstolt Hilltop Irsai Olviér nem az én borom, bár ez az, amiből “sose elég”, évi 6-700.000 palack fogy a könnyed, friss, illatos borból, és abszolút elismerem a létjogosultságát. Viszont 3 éve a Hilltop a prémium kategóriájú borait Kamocsay Ákos Prémium néven palackozza, és ezek között több olyat is találtam, amik kifejezetten ajánlani tudok.

Először a tavalyi Hárslevelűk Éjszakáján kóstoltam egy Ihlet cuvée-t, ami utána egy vakkóstolón is a kedvencem volt, és most is tetszett a bor, amire a borász azt mondta, hogy csak ott nyer valami elismerést, ahol elindul a versenyen. Több szupermarket polcán láttam már elég jó áron, bátran tegyétek a kosaratokba, nem fogtok csalódni. Egyébként a klassz aromavilágát a hárslevelűnek, a gerincét pedig a chenin blanc-nak köszönheti, ezt teszi komplexebbé egy kis chardonnay – nem nagyon találkoztam még ezzel a trióval egy borban, pedig jó csapat.

Amitől pedig teljesen elaléltam, az egy 2017-es olaszrizling volt, pedig ez a szőlőfajta se tőlem lett népszerű, bár idén kifejezetten szép példányokba futottam bele. Viszont annyira érett, kellemes, harmonikus a Kamocsay Prémium Olaszrizling 2017, hogy most csak azért írtam ki így egyben is a nevét, hogy fel tudjátok jegyezni, és ne felejtsétek el megkóstolni.

Megkóstoltuk még egyébként a Sárgamuskotályt, a Chardonnay-t, a Pinot Gris-t – teljesen rendben vannak, de nekem nem okoztak akkora élményt, mint az előzőleg már említett két bor.

A másik meglepetést nekem a vörösek jelentették. A Hilltopnak tavalyig volt egy szekszárdi területe is, ahol kékszőlőt termesztettek, de miután ezt eladták, a Baalbec cuvée-t például valószínűleg először és utoljára kóstoltam. Viszont a Prémium Merlot a kesztölci területről származik, így következő évjáratokban is keresni fogom, mert ez a 2016-os engem meggyőzött. A Neszmélyi borvidék a Duna vonalán, Esztergomtól Kisbérig tart, és ennek a kesztölci részén van az a 17 hektáros ültetvény, ami mindig prémium minőséget ad. Ez a merlot pont olyan arányban gyümölcsös és fűszeres, pont olyan hosszú a korty, pont annyira besimult a tannin, pont olyan harmonikus, ahogy én szeretem.

Az ízélményt fokozták Kamocsay Ákos racionális gondolatai, ez volt a kedvencem: “Mindig azt mondom, hogy a borászatban nincsenek titkok. Mindig azt és úgy, de azonnal kell megcsinálni, amit a bor megkíván. Olyan nincs, hogy majd két nap múlva lesz rá időm. Persze kell hozzá mindenképpen a jó termőhely, de a szüreti időpont megválasztása is nagyon fontos. Az ember tudja, hogy milyen stílusú bort szeretne csinálni, ahoz kell megválasztani a szüret időpontját. Utána pedig jön a borászati munka: akkor kell megcsinálni, és azt kell megcsinálni, amit éppen kell.”

Szóval mindig mindent akkor kell csinálni, amikor éppen eljön az ideje. Szerintem most például kortyoljatok el egy pohár jó bort!

A fotók sajátok, de mivel a borász mellett ültem, és rá figyeltem, őt persze elfelejtettem lefotózni…

A kóstolóra a meghívást köszönöm a Wineglass Communicationnak.