A csoki menő párja a párlat

Szeretitek a csokit? Én nagyon! Tartottam már csoki-bor kóstolót is, izgalmas volt új ízeket felfedezni az összekóstolásnál, de soha nem jutott eszembe, hogy a csokik pálatokkal is működnek. A GoodSpirit Whisky & Cocktail Barban viszont a soproni Harrer Chocolat csodáit ginnel, konyakkal, whiskyvel, rummal kóstoltuk össze, én meg egyik ámulatból a másikba estem.

A bárban van nagyjából 700 féle különböző ital, ezekből jónéhányat összepróbáltak a Harrer csokijaival, mi meg végül hat párosnál teszteltük, hogy külön-külön vagy együtt jobbak. Nagyon klassz élmény volt, el is mesélem.

Kezdésnek a Harrer csokoládé nagykövete, Áth-Horváth Zsóka csokiszakértő kiművelt bennünket ízekről, ízlelésről, megmutatta a kakaóbabtól a csokitábláig tartó folyamatot, kóstoltatott velünk kakaóbabot, és valahogy olyan jó csapat verődött össze a teremben, hogy a hangulat már akkorra szuper volt,  mire az első poharat az ajkunkhoz emeltük. Na jó, aztán kiderült, hogy még lehet fokozni.

Először egy mentás fehér csokit kóstoltunk Koval Ginnel. Nekem azért ez első olvasásra elég bizarr párosnak tűnt, de ahogy a csokit picit szétrágtuk, és belekortyoltunk a ginbe, egy teljesen új ízvilágot fedeztünk fel. Egyébként egy nagyon borókás, citrusos, hosszú lecsengésű ginről beszélünk, és a mentás csokival olyan virágos ízek jöttek elő, amit külön-külön nem éreztünk.

Másodikként Delamain Pale & Dry X.O. került a poharakba, hozzá Madagaszkár 72% csoki. Szóval adott egy több mint negyedszázados konyak, hozzá egy ízesítetlen, de a kakaóbabból adódóan gyümölcsös ízű csokoládé, amiket együtt kóstolva teljesen más íz jött, mint amire számítottunk. Nekem egyébként bejött ez a szilvás, édeskés ízvilág, de ez kicsit megosztó volt.

Ezután jött egy Nikka Coffey Grain, egy frissebb whisky, amihez Venezuela Rio Caribe 60 %-os tejcsokoládét kóstoltunk. Nem elírás, bár tejcsokinál nem ilyen kakaótartalomhoz vagyunk hozzászokva. Kellemes édesfűszeres ízük volt, de együtt nem adtak plusz élményt. Mondjuk ha nem vártunk extra varázslatra, akkor teljesen rendben volt.

A negyedik páros nagyon izgi volt: Luka Enikő Cabernet Franc-jával töltött táblás csokoládét kaptunk, ami már önmagában is valami csoda szerintem. A pohárba pedig Arran 2006 Tokaji Cask Finish Batch 4. került – ez a whisky a tíz éves érlelésének utolsó fél évét tokajis hordóban töltötte, amitől egészen egyedi ízt kapott. Összekóstolva a csokiban teljesen felerősítette a vörösbort, hihetetlenül izgalmas volt, pedig magamtól nyilván nem jutott volna eszembe egy soproni vörösboros csokit egy tokaji hordóban érlelt whiskyvel kipróbálni.

A nemzetközi kalandozás folytatódott: Tomatin Five Virtues Earth skót whisky Bolívia 70%-os csokoládéval. Nagyon füstös, karakteres volt már illatban is, ízre is egy húsos, masszív ízvilágú páros volt, és hiába azonos az alkoholtartalma az előzővel, sokkal erősebbnek éreztem. Nekem ez nem igazán tetszett.

Hatodikként Diplomatico Exclusivát kóstoltunk, azt a venezuelai rumot, amit a rumok közül a világ egyik legjobbjának tartanak, és én ugyan sokat még nem kóstoltam, de nem tudom elképzelni, hogy van ennél jobb. Hozzá Venezuela Okumare 72%-os csoki volt a terítéken. Tökéletes ízorgia. A rum felerősítette a csoki ízét, együt egy sűrű, tejkaramellás csokifolyamot éreztünk, teljesen oda voltam, de nem csak én. Ennél szebb lezárása nem is lehetett volna az estének.

Megfigyeltem már magamon, hogy a bor kapcsán nyitottabb lettem, sokkal több ismeretet szívok magamba, mint más területeknél. Bár párlatokról is tanultam, de valahogy nem annyira kalandoztam ilyen irányba, viszont ez a kóstoló ráébresztett arra, hogy nagyon izgat ez a világ is. A csokikat meg egyszerűen imádom!

Ja, és hogy valami okosság is legyen a végére: ne féljetek új ízkombinációkat kipróbálni! Ha valamelyi nem jön be, legfeljebb legközelebb azt nem kóstoljátok meg, de az is lehet, hogy olyan élményekkel gazdagodtok, mint én ezen az estén.