Borozz mesehősökkel!
Tegnap a Rádayban jártam, és azon gondolkoztam, hogy hosszú évekig mennyire az életem része volt a Kálvin tér környéke, az utóbbi időben meg valahogy teljesen kiesett a látókörömből. Vannak időszakok, amikor ráállunk egy városrészre, aztán valami más lesz a kedvencünk. Én azt hiszem, itt most találtam egy helyet, ami miatt érdemes lesz visszaszokni!
A Holló és Rókában jártam, aminek a nyitásáról hallottam néhány hónapja, de aztán valahogy nem jártam arra egész nyáron. Egy ritkán látott kedves ismerős révén végre eljutottam, és tele vagyok élménnyel! Sorolom is szépen, hogy szerintem miért érdemes nektek is megnéznetek a helyet!
Akik hozzám hasonlóan az elmúlt évek során sok helyen megfordultak a budapesti éjszakában, azoknak ismerősen csenghet a két tulajdonos neve. Én például az Almássy téri Nincs Pardonnak sok máig tartó barátságot és számtalan sztorit köszönhetek – a kétezres évek elején jártam oda sokat, amikor Greilich Attila (Gülü) volt az egyik tulaj. A Gozsduba meg még akkoriban jártunk párszor a Szomszédba, amikor lényegesen kevesebb hely és kezelhető embermennyiség volt. A barátságos Szomszédot pedig Nagy Győzőnek köszönhetjük. Nos hát, ők ketten viszik most a Holló és Rókát – máris magyarázatot kaptunk a hely közvetlenségére meg a jófej és udvarias személyzetre.
Aztán itt van a zene. Máshol miért nem ilyen zenéket játszanak?? Bár akkor biztosan nem tűnt volna fel, hogy ez mennyire egyedi… Szóval ha nem kommersz, tucat zenékre vágytok, akkor itt a helyetek!
A falakon meg irtó viccesen vannak ábrázolva a mesében szereplő állatok, ettől olyan kis elvarázsolt a hely. Nekem bejött!
Na jó, fontos, hogy mit hallok meg mit látok, de ha nem tetszik a borválaszték, akkor nekem zenélhetnének meg rajzolhatnának akármit, úgyse mennék vissza. Itt viszont erről szó sincs. Kb 30 bor van a borlapon, de ebben van minden: pezsgő, fehér, rozé, vörös, édes, könnyedebb, testesebb, magyar, külföldi… tényleg bárki találhat kedvére valót. Én most a Dunántúlt részesítettem előnyben, egy üde kis fehéret, Ikon Rajnai Rizlinget választottam, aztán meg Szekszárdról egy Márkvárt Kadarkát.
De vannak testesebb borok is, akár egy Gizella Furmint, vagy mondjuk egy Böjt Bikavér – bármelyik nagyon jó választás, akárcsak a pezsgők közül a Kreinbacher Brut Classic. A külföldi vonal is tetszik, van dél-afrikai Cheninc Blanc, argentin Malbec, vagy az őrületesen nagy kedvencem, a Matua Sauvignon Blanc, illetve a filmrendező Francis Ford Coppola pincészetének Cabernet Sauvignonja. Szóval legfeljebb az lehet a probléma, hogy ennyi jó bor közül nehéz választani – de sose legyen ennél nagyobb bajunk!
Bár La Fontaine meséjében a róka koma a sajtot kívánta meg, én most a kacsamáj pástétommal voltam így. Kilenckilencvenért egy kisebb vacsorának beillő adagot hoztak, ráadásul finom is volt. Még jó, hogy nem vörösboros burgundi marharagut rendeltem (pedig az is volt), szerintem még mindig ott szuszognék.
Nekem bejött a Holló és Róka, és biztos, hogy felbukkanok még ott – egyrészt több bor is izgatja a fantáziámat a kínálatból, másrészt az étlapon felfedezett raclette is, amivel nem igazán találkoztam máshol.
Mesés estét kívánok nektek! Mondjuk Holló és Rókásat.
