ÁBéCé és Fekete Bárány – élményeim az év egyik legizgalmasabb kóstolójáról

Az év egyik legkellemesebb boros meglepetése számomra a Szélkiáltó Pincészet izgalmas borkóstolója volt a budakalászi Kálvária Pincében. A pince boraival először a Furmint Februáron találkoztam, de akkor nem fogott meg különösebben, talán csak a nevét jegyeztem meg, azt is azért, mert az öcsémnek korábban Szél volt a beceneve. Ősz elején egy Bodrogkeresztúr-Bodrogkisfalud bortúrán kóstoltam aztán a Fekete Bárányt és ismertem meg a borászt, és amikor kiderült, hogy egy dedikáltan Szélkiáltó kóstolón vehetek részt, akkor szélsebesen átszerveztem a korábban befoglalt programomat.

Gubicskó László néhány éve kezdett szőlővel foglalkozni Tokaj-Hegyalján, amikor úgy érezte, hogy teljesen kiégett a multis közegben. Egyébként ma is főállás mellett borászkodik, meg van mellette 4 gyereke, szóval unatkozni nemigen szokott, mégsem hiszem, hogy felcserélné ezt az életet bármivel. Ha találkoztok vele, kóstoljátok meg a borait, és beszélgessetek egy jót – nagyjából bármiről bármennyit tud mesélni.

Erre a borkóstolóra 5 bort hozott a 7 hektáros területéről, mellé pedig erdélyi, vagy erdélyi ihletésű ételeket kaptunk, a felesége ugyanis onnan származik. Illetve nem csak ételeket kóstoltunk a borokhoz… de erről majd kicsit később mesélek.

Gubicskó Laci először az első borát, egy 2016-os Furmintot mutatta meg. Mádi területről származott a szőlő, és ez az a jófajta bor, amiben jól érezhető a hordóhasználat, de remekül besimultak az ízek az évek alatt. Hozzá erdélyi sajtot és erdei gombás vajat kaptunk, soha rosszabbul ne kezdődjön egy péntek este.

Ezután végig kóstoltuk az ábécé első három betűjét. Az “A” Furmint 2017-ből kicsit citrusos, kedves, bor, 6 gramm maradékcukorral, nem kiugró, de tetszik. Nem csak a bor, hanem a magyarázat is, ahogy a borász a kóstoló közönség nem borértő részének válaszolgat a “mi az a dűlős bor?”, “milyen az üvegdugó?” kéréseire. Szeretem az ilyen közvetlen hangvételű borkóstolókat!

A betűk hivatalos sorrendjét kicsit felrúgtuk, “A” után rögtön a “C” jött – a mádi Ősz-hegyről származik az a 2017-es furmint, amit a sorban harmadikként kóstoltunk, mellé pedig egy örmény ihletésű, pirog jellegű húsos bélest eszegettünk. Persze a “B” sem maradt  ki, a 2017-es Furmint-Hárslevelű házasításhoz a szőlő Tállyáról, a Sipos dűlő nekem tetsző elnevezésű Borkút aldűlőjéből származik. Ez egy ásványosabb, karakteresebb bor, mint az előzőek . És mielőtt azt hinnétek, hogy nem ettünk hozzá semmit, gyorsan leírom, hogy lillafüredi pisztráng, bébispenót és pritaminpaprika alkotta azt a salátát, amit ehhez a borhoz kaptunk.

A borkóstolót eddig sem nevezném unalmasnak, pedig az igazi izgalmak még csak ezután következtek. Az est főszereplője a pince Fekete Bárány nevű bora volt – ez az a bor, ami miatt én jól megjegyeztem magamnak a Szélkiáltó pincét, de azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. Ez a “félszáraz szamorodni narancsbor” képviseli Gubicskó László borászati filozófiáját. Manapság ritkább, de régen általános volt a héjon erjesztés, és az ép szemektől nem válogatták külön az aszúszemeket – így készült ez a bor is, ami a 13 %-os alkoholja mellett 13 gramm maradékcukrot és 7 gramm savat tartalmaz. Olyan elképesztően összetett ízvilágú, hogy önmagában is megkoronázta volna a kóstolót, de egy olyan párosítást kaptunk hozzá, amit magunktól biztosan nem jutott volna eszünkbe együtt megkóstolni. Ekkor érkezett ugyanis egy pohár kávé. Ez most nem elírás (ha esetleg beugrott volna az a kép, ahol a fiú ráír a lányra, hogy “Meghívhatlak egy kávéra?”, aki visszaír neki, hogy “Szerintem rosszul írtad, hogy bor.” – szóval én nem írtam rosszul, valóban kávét kaptunk a borkóstolón). A bor és a kávé általában nem szokott együtt működni, de ez a hondurasi kávé, ami 72 órán át volt héjon áztatva, és ez a bor, aminek 8 napos héjon áztatással indult az élete, hát ezek bizony parádésan működtek együtt! Nem ütötték ki egymás ízét, először a bort éreztem a számban, utána a kávé utóízét, ami annak ellenére nagyon hosszan tartott, hogy egy filterkávéról beszélünk.

“Sziasztok, Misi vagyok, barista. Az előző egy órát a filterkávé elkészítésével töltöttem.” – vette át a szót a borásztól a Bálnában található Hygge kávézó üzletvezetője, aki amúgy a Szélkiáltó címkék grafikusának a fia, akitől mellesleg a Fekete Bárány elnevezés ötltete is származik. (Azt meg én tettem hozzá, hogy szerintem azért is találó a név, mert a borász karcagi származású, amiről sokaknak a birkapörkölt jut eszébe. Nem hülyézett le.) És aztán jött egy másik kávé, egy világos pörkölésű, gyümölcsösebb, citrurosabb, ami meg teljesen más ízjegyeket hozott ki a borból… És aztán jött a kukoricamálé baracklekvárral, és hozzá még mindig a Fekete Bárányt kóstoltuk, és csak bámultunk, hogy mennyire sokrétű ez a bor, hiszen a teljesen más ízvilágú kávékkal és a sütivel egyaránt jó párost alkottak, miközben újabbnál újabb ízrétegeket fedeztünk fel.

“Be kell rúgni az ajtót, fel kell borítani az asztalt, olyat kell mutatni, amit más nem!” – mondta Gubicskó László. Ezen a kóstolón neki abszolút sikerült!